Transzperszonális pszichológia – túl a személyes, „mindennapi” oldalunkon –
Abraham Maslow – a modern transzperszonális pszichológia atyja – mutatott rá, hogy a pszichológia területén 4 nagy „erő” működik:

• Viselkedéslélektan (tárgyilagos-tapasztalati megközelítések)
• Pszichoanalízis (pszichodinamikus és pszichoszexuális megközelítések)
• Humanisztikus (személyközpontú megközelítések)
• Transzperszonális (spirituális és transzcendentális megközelítések)
  
  A transzperszonális pszichológiát az élet összes állomása, a tudatosság összes szintje érdekli. Elfogadja az első három iskola (pszichológiai irányzat) összes érvényes megállapítását, majd megpróbálja elméletben összekötni és egyesíteni őket magasabb szintek iskoláival, pl. a jógikkal, a szentekkel és a bölcsekkel. Tartalmazza a hagyományos lélektant, de túl is megy rajta. Transzcendencia: egyszerre megy túl az adotton, vagyis megtagadja, és közben tartalmazza azt, vagyis megőrzi.
  Jung és Nietzsche egyaránt azt vallotta, hogy létezik egy olyan spirituális dimenzió, amely maga „túl van jón és rosszon”. Ez a „túl” az egyik olyan terület, amelyet a végesben és a végtelenben, a formában és az ürességben, az időben és az örökkévalóságban, a lélekben és a szellemben. Új kifejezésre volt szükség azokra a létállapotokra, amelyek tartalmazták a hagyományos emberséget, de túl is mentek azon. Amikor megalapították a Negyedik Erő pszichológiáját, a „transzperszonális” kifejezés mellett döntöttek.